Az agglomerációs települések eklektikája és ellentmondásai közepette igyekezett békés otthont teremteni a tulajdonos és a fiatal építészcsapat. Az eredmény a múltra épít és gondol a jövőre, humánus léptéke önmagában érték.
Az építészházaspárnál tett látogatásból egy ajtó nélküli házban az egyik kedvenc Decós beszélgetésem kerekedett. Egy ikonikus-irodalmi városrész százéves házának találkozása egy 21. századi család provokatív, szabad és méltó elképzeléseivel.
Hagyománytisztelet és újító lendület alkot harmonikus egységet a Zagyva-parti családi otthon homlokzatán és alaprajzában – a településszerkezet és az alföldi vernakuláris építészet sajátosságai, a lakók intimszféra iránti igénye, és finom keleti hatások is leképeződnek szerkezeti elemein.
Az Alkotmánybíróság lépcsőzetes tömbjét a szervezet 1993-ban a Számítástechnikai Koordinációs Intézettől vette át, és érdemi felújítás ekkor történt utoljára a házban. A közelmúltban megkezdett energetikai korszerűsítéssel egyidőben új reprezentatív terek és kiszolgálóegységek iránti igény merült fel, amelyek számára az épület legfelső emeletét jelölték ki.
Egy kis darab part, végtelen víz és végtelen ég – az Abádi Kikötő kényelmes úszóházaiban a látogató könnyen a sajátjának érzi az őt körülvevő tájat. A pihenés ilyen módja a térségben és Magyarországon is újdonság, a projekt megálmodói a szervezettség magas szintjével az otthonossághoz és a környezeti kultúra helyi fejlődéséhez is szerettek volna hozzátenni.
A zalai táj a fél másodperccel tavasz előtti nyugalomban figyel. Csend van és friss levegő, autó alig jár az országúton. A ma már pangó olajiparáról és erdőiről híres környék falvai közt olyan vicces, vagy megjegyezhetetlen nevűek vannak, mint Bázakerettye, Iklódbördőce, Maróc vagy Lispeszentadorján. Utóbbit azonban a bringások mostantól véssék be az emlékezetükbe és a naptárba. És ne féljenek az emelkedőktől – minden nagyon jó lesz.
Van a kontinentális reggeli, és van a reggeli más kontinenseken. Bár a fura reggelik az életmódmagazinok rendszeres témái, csak nemrég tudatosult bennem, hogy Délkelet-Ázsiában például nincs croissant.
A fürdőépítészetet aligha lehetne jobban csúcsra járatni: a szivárvány minden színében felváltva világító spa hotelek, trópusi tengerpartot imitáló volt repülőgép-hangárok, metróalagútban berendezett wellnessrészlegek és infinity pool-ok versenyeznek a figyelemért.
Soknak tűnik a beszéd ebben a filmben! A pergő ritmusú olasz megszólalások a szédületes számú közreműködőtől eléggé próbára teszik a felirat-olvasási képességünket, és ahogy kerekedik a sztori, egyre jobban izgulhatunk, hogy le ne maradjunk valamiről. Mert nemcsak a szó, de a jobbnál jobban megfogalmazott gondolatok is dőlnek ezekből az emberekből.
Költői kérdése, amelyre fotósorozata egy tavalyi leírásában bukkanhatunk, már közelebb jár az igazsághoz, mint maguk a precízen lefotózott tételek. „Vajon az, hogy megtaláltam a polcokra rakódott porból kirajzolódó tájképeket a kötetek helyén, közelebb vitt-e anyámhoz?” A kiállítás ilyen és ehhez hasonló leképeződések számba vétele.